Váratlan utazás

Legutóbb azt ígértem, elmesélem hogy alakítottam ki a blogot. Viszont ma egy váratlan utazásba csöppentem, ami annyira tetszett, hogy inkább most ezt foglalom itt gyorsan össze. Ez egyébként egyfajta teszt is, hogy hogyan tudok majd túrabeszámolókat készíteni. Lássuk!

Előző este Ispán barátom rám csörgött, hogy megyünk-e szombaton egy kis, rövid, gyors szlovák kört. Ne legyen hosszú, mert korán sötétedik és már hideg is van. Természetesen rábólintottam. November közepén, küszöbön a hidegfronttal ez nem lesz gyerekjáték, ezért feltúrtam a szekrényt és beleszuszakoltam a motoros gúnyába a téli bélést.

Reggel verőfényes napsütésre és izzasztó 3 fokra ébredtem. Mondtam is a nejemnek, ha nem ígértem volna meg Ispánnak a gurit, akkor most visszabújnék a paplan alá. Így nem maradt választás, összeszedtem magam és elindultam Esztergomba a Michelinbaba felszerelésemben. A szokásos párkányi nagy parkolóban találkoztunk.

Itt még egyszer fixáltuk, hogy rövid lesz a túra, délután négyre mindketten otthon leszünk. Már akkor sejthettem volna, hogy Ispánnal és a hasonló kijelentéseivel vigyázni kell, de azért bizalmat szavaztam neki 🙂 (úgyis tudjátok mi a sztori vége… 😀 )

Az út célja a nyitrai vár meglátogatása volt. Igaz motoros szerkóban, annak is a téli, mozgásra alkalmatlan verziójában ez egy kétséges célpont volt, de messze még Nyitra, majd addigra kialakul.

Ispán szeretett volna a gyerekkorára emlékeztető és minden szlovák útján beszerzésre kerülő csokit venni, de azzal kellett szembesülnünk, hogy minden üzlet zárva volt az országban. Most már tudom, hogy november 17-én nem kell nyitott boltot keresni Szlovákiában, mert ezen a napon ünneplik a “A szabadságért és a demokráciáért vívott harc“-ot. Ezért feladva a csokivadászatot, elindultunk az utunkra.

Menet közben Santovkában érintettünk egy épületet, ami mellett én már sokszor elmentem és mindannyiszor azt mondtam, hogy ha legközelebb arra járok, akkor lefényképezem. Na most már nem halogattam tovább azt a fotót.

Az út első szakasza egy picit már unalmas útvonalon vezetett. Sokszor bevett kanyarok, ezerszer kigyorsított egyenesek. Nem csoda, hogy az ember arra figyelt, hogy jujj de hideg van, ami 8-9 fokot jelentett. Így kapva kaptam Ispán ötletén, hogy meglátogassuk a Koliba nevezetű éttermet, ahol a korai érkezés okán nem ettünk, ellenben egy nagyon jót kávéztunk és beszélgettünk.

Az étterem a Margita – Ilona fürdő szomszédságában található. A fürdő mellett bungallók sorakoznak. Beszéltük is Ispánnal, hogy egyszer szervezhetnénk ide valami rendezvényt, mert a környezet lenyűgöző.

Az utunkat folytatva az 524-esen haladtunk Selmecbánya felé. Már előre mosolyogtam a sisakomban, hogy milyen jókat fogok döntögetni a vadi új gumijaimmal, amelyek szinte ragadtak az aszfalthoz. Már épp elterveztem, hogy melyik kanyar után fogok elhúzni Ispán mellett, amikor egyszer csak kitette az indexet és lekanyarodott a kedvenc útvonalamról. Hát még ilyet!!! Hát nem tudja, hogy hol lehet igazán jókat motorozni Szlovákiában? Bejárta a fél világot, ismer minden motoros zeg-zugot és erre lekanyarodik az 524-esről???

Hajjaj, hogy milyen jól tette! Hontbagonyánál (Bohunice) elkanyarodtunk balra, majd Bakabánya (Pukanec) után ismét letértünk balra, a … valamilyen szoros felé. Sajnos nem jut eszembe a neve. De itt találjátok. Motorozzatok ezen az úton, mert megéri. Gyönyörű.

Ezután az 512-es úton Pálosnagymező (Velke Pole) felé vettük az irányt. Én ilyen jót már régen motoroztam. Az útvonal fantasztikus, kanyargós, a gumi tapad, mintha ragasztva lenne, a táj gyönyörű, az őszi színek szikrázóan sárgás-vörösesek, az ég kék, a hőmérséklet kellemes a maga 10 fokával, a fatörzseken átvillódzó napsugár tovább melegíti a téli bélést és közben a Spotifyon a legjobb számok szólnak a Mega Hit Mix válogatásból. Milyen jó, hogy nem bújtam reggel vissza a paplan alá!

És ekkor a narancssárga őszbe betört egy kis tél egy pillanatra, egy kép erejéig.

Oszlány (Oslany) után az 511-es úton haladtunk immáron hazafelé. Ekkor már délután 3 felé járt az idő. Úgy éreztem nem érünk haza 4-re 🙂

Az egyik jobbos kanyarban nagy parkoló és elképesztő látvány fogadott bennünket.

Ezután ténylegesen is Nyitra felé vettük az irányt. Jó tempóban tudtunk haladni, hogy elérjük a legaranysárgább kék órát a legszebb színű képek elkészítéséhez. A város központjában motorozva megálltunk egy parkolóban. Ispán szerint fel lehet menni motorral a várhoz, főleg ha nincsenek rendőrök, különös tekintettel arra, hogy neki nincs kedve gyalogolni 🙂 Így egy kis kacskaringóval feljutottunk a vár közvetlen bejáratához.

Magába a várba nem mentünk be, persze én ezt már sejtettem reggel, hogy így lesz 🙂 De a kilátás azért hibátlan volt.

Ekkor már délután három körül járt az idő és a nap egyre kisebb szögben esett be. Kezdett hűlni és sötétedni. A főutakon jó tempóban tudtunk haladni, de egy óra alatt azért sikerült kellően átfázni. Jólesett megállni egy forró kávéra és ajándék croissantra.

Innét már szinte egyenesen vezetett vissza az utunk Esztergomba, ahol még sosem jártam az esti órákban. Lenyűgöző a Duna fölé magasodó bazilika látványa az éjszakai megvilágításban.

Este 6-ra és 0 fokban sikerült hazakeveredni. A forróvizes kádig nem jutottam el, de sikerült átmelegíteni magam 🙂

A hideg ellenére az év egyik legjobb túrája volt. Ha ez volt a 2018-as szezon utolsó gurulása, akkor sikerült méltóképpen zárni azt. Annyira tetszett ez a mai nap, hogy egyből arra gondoltam, na ez egy olyan élmény volt, amit meg kell osszak másokkal is. Ahogy azt a Miért? című posztban már említettem.

Az útvonalunk itt látható. Érdemes lesz 20-25 fokos melegben is végigmenni rajta. Nekem háztól-házig 380km lett a vége. Tökéletesen pöpec 380km 😀

Az útvonal gpx fájlban:

 

Képgaléria:

 

Érdekes volt? Megosztanád?