Pozitív

“Mindig van egy szabad parkoló” – ismeretlen szerző

Pozitívan gondolkodó, optimista vagyok. Ez eléggé bejött eddig. Nagylevegő! Ez most hosszabb lesz 😉

Egyszer valahol hallottam, hogy mindig van egy szabad parkoló. Elkezdtem figyelni és tényleg igaz. Bármikor mentem nagy forgalmú helyre, mindig volt egy szabad. Egy idő után ez már családi szálló ige lett, Kriszti mindig mondta a kocsiban a gyerekeknek: apátok mindig talál egy helyet, a mázlista. Persze ennek semmi köze a mázlihoz. Egyszerűen pozitívan álltam hozzá és mindig találtam parkolót. Pontosabban majdnem mindig. Igazából elég sokszor nem találtam. De ezek maradtak a kivételes esetek a kollektív memóriánkban. Ugyanis az emlékeinkben az maradt meg, hogy mindig találok parkolót, mert egy szabad hely mindig van. És ez miért fontos? Mert ettől jól érzem magam.

Barátokon keresztül betekintést nyertem a spirituális világba, amiben egyébként a mai napig nem hiszek, de elfogadom, hogy vannak, akik így gondolkodnak. Viszont azt mindenképpen megtanultam, megtapasztaltam, hogy lehetnek másképp is a dolgok, mint ahogy azt én gondolom, láttam korábban a szüleimtől vagy a környezetemben. Ez ébresztett rá arra, hogy a dolgok csak az én szemszögemből olyanok, amilyenek. Lehet, hogy valójában teljesen mások. Így ha én valamit rossznak tapasztalok, az lehet, hogy nem is az, vagy legalábbis nem annyira rossz, mint amennyire nekem látszik. Persze ennek az ellenkezője is lehet igaz, hogy a dolgok nem annyira rózsásak, ahogy én látom. Ezért mindig mindent próbálok több oldalról nézni.

Másik nagy felfedezésem vagy inkább elfogadásom volt, amikor valaki azt mondta, hogy a dolgokat, történéseket bevonzzuk. Azok az események következnek be, amiken gondolkodunk, amin jár az agyunk. Persze ez is olyan, mint a szabad parkoló, nem minden esetben van így. De ha ezt elfogadjuk alapvetésnek, akkor úgy fogjuk érezni, hogy ez igaz. Tehát többnyire azok a dolgok fognak bekövetkezni, amelyekre koncentrálunk.

Én ezt az elméletet picit tovább fejlesztettem. Sokszor semmiféle erőfeszítést nem teszek egy adott irányba, hanem arra figyelek, hogy az általam nem kívánatos dolgot kizárjam. Így szinte automatikusan történnek meg a számomra pozitív dolgok.

Még egy apró elméletet tettem a magamévá a spirituális témakörből. Mégpedig azt, hogy a dolgok, akár pozitívak, akár negatívak nem véletlenül történnek. Azoknak valami miatt be kellett következniük. Még akkor is ha az adott pillanatban, sőt akár még utána sokáig fogalmunk sincs, hogy miért. Álljon itt pár példa.

30-as éveimben egy nagy multinál dolgoztam és munkámból adódóan találkoztam külföldiekkel. Nagyon tetszett, hogy utazgatnak, képviselnek valamit a cégük nevében, de azért van némi szabad kezük. Én is vágytam valami hasonlóra. Szerettem volna külföldön dolgozni, fontos szerepet vállalni valamiben és más nemzetiségű embereket vagy a cégüket segíteni. Hangsúlyozom nem arra vágytam, hogy kimehessek külföldre sok pénzért, akár úgy is, hogy pizzát hordjak ki. Nem a pénzkereset lehetősége vonzott. Erre persze akkoriban szinte semmi esélyt nem láttam. Azt sem tudtam hol kezdhetnék neki, meg féltem a kudarctól is, hogy esetleg alkalmatlan vagyok rá. Így maradtam a fenekemen, még ha a végére utáltam is a lassan már 10 éve végzett munkám. Meg minek ugráljak a svájci frankos lakáshitelemmel, mi lesz, ha nem jön be? De egy váratlan pillanatban, az átszervezés bejelentésétől számított egy hónapon belül az utcán voltam.

Mondanom sem kell, nagyon elkeseredtem. Bár mivel jött a nyár, meg azért elég rendes végkielégítést is adtak, túlzottan nem aggódtam. Addigi életem legjobb nyara volt. Addig sosem voltunk úgy nyaralni, hogy nem tudtuk meddig maradunk és nem kellett hazasietni a szabi végére. Persze szép lassan fogyatkozott a pénz, a hitelt is fizetni kellett, így az ősszel állást kezdtem keresni. Szokás szerint elsőre nem nagy sikerrel.

Már épp kezdtem elkeseredni, amikor váratlanul megkerestek és elnyertem egy pozíciót egy másik multinál. Na és milyen munkakörben? Külföldön kellett dolgoznom, projekteket vinni, felelősséggel kiszolgálni az ügyfeleket. Ez vajon véletlen volt? Fantasztikus érzés volt, hogy pénteken délelőtt lenyomtam Stockholmban a megbeszélést, tömegközlekedéssel kibumliztam a reptérre, késő délutánra hazarepültem és este már a haverokkal söröztem Pesten.

Meg amikor hétfőn reggel odaértem Ciprusra, felvettem a bérelt kocsit, lenyomtam két hetet kint beleértve a hétvégét, amikor a szigeten utazgattam és a második pénteken meg hazajöttem és a hétvégét családi körben töltöttem.

Ugye milyen érdekes, hogy ilyen munkáról álmodoztam és az adott pillanatban érthetetlen és fájdalmas kirúgás után belecsöppentem abba, amire vágytam? Persze egy idő után – nyolc évig dolgoztam ebben a munkakörben – már untam a sok utazást, a családtól távol töltött heteket, hétvégéket, éjszakákat. Fizikailag fájt, hogy minden második hétfőn Ferihegyen találtam magam. A vége felé már a repüléstől is rosszul voltam, pedig korábban élveztem, egyik hobbim a repülő szimulátorozás volt. De jobban vágytam valami itthoni munkára, esténként saját ágyban alvásra, családdal mozizásra, színházra, koncertre, kirándulásra.

Amikor ettől a cégtől is elküldtek, akkor akár rosszul is érezhettem volna magam, de már tudtam, ez okkal történik. Valami miatt ennek így kellett lennie. Persze abban az adott pillanatban összeomlott az amerikai utam álma. Sőt a sokáig sikertelen álláskeresés is tovább fokozta a rossz érzéseimet. De tudtam, vagy legalábbis nagyon bíztam abban, hogy valaminek történnie kell. És ekkor megszólalt a telefonom és rám talált egy lehetőség. Na vajon milyen? Magyarországi munka, nagyjából a szakterületem, partnerekkel együttműködve egy projektet sikerre vinni-vezetni, esténként a saját ágyamban aludni. Ráadásul szerződéses, aminek akkor lesz vége, amikor……… 50 éves leszek.

Létezik ez? Hosszú évek álma, ami többször dőlt hamvába megvalósulni látszik? Hogy lehetséges ez? Nekem erre határozott válaszom van: a pozitív gondolkodás. Azok a dolgok történnek meg, amiket szeretnénk, ha tudat alatt koncentrálunk rájuk és a nem kívánatos dolgokat tudatosan kizárjuk. Nem mondom, hogy ez a tuti módszer. Mivel jövő májusra tervezem az utazást, még bármi is közbejöhet. De a pozitív irányra fókuszálok és bízok abban jönni fog, aminek jönnie kell.

Optimizmusomat mások is felismerték. Mostani főnököm egyik alkalommal panaszkodott, hogy nagyon nehéz hetek várnak rá. El kell utaznia az Egyesült Államokba, utána Magyarországra, majd Szingapúrba, végül haza Angliába. Látszott a szemén, hogy mennyire nem kívánja ezt az egészet a háta közepére sem. Én valóban megértve a problémáját, korábbi munkám miatt maximálisan át is érezve, csak annyit mondtam: legalább gyűjthetsz egy csomó mérföldet a hűségkártyádra. Elmosolyodott, hátba veregetett és azt mondta, hogy imádja a pozitív felfogásomat.

Mi van akkor, amikor nem látszanak pozitív dolgok? Akkor csak hagyom a rossz és kényszerű dolgokat megtörténni és figyelek a jelekre, hogy vajon ezeknek most miért kell így lenniük. Aztán egyszer csak bejön majd valami pozitív.

Erre az elméletemre további bizonyítékok lesznek az utazási terveimben. Olyan elképesztő irányokat vesz a terv mostanság, amire még álmaimban sem gondoltam. Szép lassan felfedem őket.


Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂

 

Érdekes volt? Megosztanád?