Klasszikus helyett TELJES nyugati part

Ma ajánlottak egy cikket, amit egyből tovább ajánlok olvasásra. A Motorrevü főszerkesztőjének indonéziai útjáról szól. A bevezetőben olvasható szemlélet nagyon tetszik, tükrözi az amerikai utammal kapcsolatos elképzeléseimet. Sőt, a Himalájába is hasonló elvek mentén készülünk.

“Tök mindegy, hogy melyik sarkon, hány száz méter után kell befordulni. Teljesen mindegy, hogy láttad-e az összes kötelező érdekességet. Ne szervezd agyon a programot, ugyan minek? Csak a felfedezés élményétől fosztanád meg magad. Ha hivatkozhatok magamra, eddigi legjobb élményeim szinte mind hirtelen elhatározásból, pillanatnyi rögtönzésből születtek. Így vettem részt sivatagi fesztiválon, így doboltam és ittam szenegáli halászokkal, vagy írtam gyertyafénynél burnuszba burkolózva naplómat egy elhagyatott kasba mellett. Itthon szervezetten élünk, a napi rutin alig tűri a rögtönzést, kár lenne a szabadságot is így tölteni. Ne akarj mindenben biztosra menni, ne akard előre tudni, melyik nap mit fogsz látni. Hagyj teret a pillanatnyi lehetőségeknek.”

Tehát Seattle. Szinte ismerem azt a várost, hiszen a kedvenc repülő szimulátorom kezdő repülőtere volt. Berepültem a környéket keresztbe-kasul. Kalandoztam ott kisgéppel, nagygéppel, sőt hidroplánnal is. Izgalmas látvány, amikor megközelítjük a felhőkarcolókat és a Space Needle-t. És most esélyem nyílhat arra, hogy személyesen is megnézzem, sőt bemotorozzam azt a környéket. Hovatovább, ha már Seattle, akkor felmehetnék egészen a kanadai határig. Így végigmotorozhatnám a TELJES nyugati partot. Kanadától Mexikóig. Amikor nyugati parti túráról, utazásról, kirándulásról olvasunk a neten, akkor általában a San Francisco, Los Angeles, Grand Canyon, Las Vegas, Yosemite Nemzeti Park által határolt területek bejárásáról van szó. Ehhez képest nekem meglenne fentről le meg lentről fe. Huhh, milyen izgalmasan hangzik. De ez mit jelent vajon kilométerben és időben?

Ez így nagyjából 8 ezer km. Nem kevés. Sőt, jó sok. Ehhez tényleg sok idő kell, ha kényelmesen, sok mindent megnézve szeretném eltölteni az időt. Márpedig én kényelmesen, nézelődve szeretném megnézni Amerikát. Nem szeretnék előre megtervezett útvonalat, rögzíteni szállásokat, látnivalókat, sorrendet. És ez jó! Mert egy ilyen hosszú túrát precízen megtervezni nagy munka. Szóval szögezzük le, hogy bárhogy is alakul, a motorozás ezen része ad-hoc lesz, amolyan ahogy esik, úgy puffan féle.

Szokásomhoz híven elkezdtem a kis csillagokat gyűjtögetni a gugli térképre. Már elég szép számmal gyűlt össze eddig is és még folytatom.

Olyan helyekre bukkantam, mint például az oregoni homokdűnék.

Vagy a kihúnyt vulkán kráterében található izgalmas nevű Crater Lake, ami jó időben motorral megközelíthető, sőt körbe is motorozható.

Így több szálon kezdtek el futni az események és kezdett kirajzolódni a teljes túra útvonala, látványosságai és időbeosztása. Tehát elrepülök Seattlebe, ahol átveszem a motoromat, ha sikerül vásárolni egyet. Megnézem magát a várost illetve a környékét. Onnét irány fel a kanadai határhoz, lövök egy szelfit, majd nyomás délnek. Lefelé a tengerparton haladva nézek meg, amit csak tudok. Addigra kell leérnem San Franciscoba, amikorra a túratársaim is odarepülnek és találkozni tudunk a motorkölcsönzőjüknél. Utána közösen lenyomjuk a fő turista látványosságokat nyújtó klasszikus nyugati parti motoros túrát. Ezután San Franciscoba visszatérve érzelmes búcsút veszünk, majd a túravezető barátommal kocsit bérelve csavargunk még ott egy hétig. Amint ő is hazaindul én meglátogatom a Kaliforniában élő kollégáim, barátaim, majd a lábam közé véve a motort elindulok északra és a lehető legkalandosabb úton jutok vissza Seattlebe. Jó kis terv, nem? Hogy ez időbeosztásban hogy néz ki? Valahogy így:

Eredetileg május elsejei indulást terveztem, de mivel időm engedi, akár korábban is mehetnék. Ez még képlékeny, de lassan el kell határoznom magam, hogy még elfogadhatú árú repjegyet tudjak venni. A Seattle – San Francisco távot ha csak motoroznék, akkor körülbelül 3 nap alatt lehet lenyomni. Ezt csak végső esetben szeretném. Én már ott is csavarogva kalandoznék. Számolnék rá 5 – 6 napot minimum. Viszont akkor kevés időm maradna a kanadai határra, Seattlere, Washington állam fővárosára Olympiára, a Boeing gyár meglátogatására. Úgy tűnik, hogy nem ártana hamarabb, akár egy héttel is korábban kirepülni.

A hagyományos nyugati parti túra nem kérdéses, ott nézem az előttem levő féklámpáját és húzom a gázt majd két hétig. Itt lehet egy pici eltérés, ugyanis a tervnek nem része San Diego és az USA legdélibb csücske. Én meg nem jöhetek úgy haza, hogy a GPS-em nem rögzíti ezeket a pontokat. Ezért Los Angeles után valószínűleg leválok, megnézem magamtól a mexikói határkerítést, majd húzok a többiek után.

Utána majd egy hétig autós csavargás édeskettesben a túravezetővel 🙂 Ennek a programja sem fix, majd meglátjuk mit szeretnénk. Lehet, hogy ennek egy része San Francisco bejárása lesz és csak utána bérlünk autót és megyünk vidékre 🙂

Visszatérve én bejárom az öböl mentét, reményeim szerint összefutok az akkor már exkollégákkal, esetleg még az excégemhez is be tudok menni egy rövid látogatásra. Természetesen nem maradhat ki a Google, Apple és egyéb tech cégek, valamint Steve Jobs házának a megtekintése sem. Ha már egyszer bizonyos szintig kocka vagyok…

Ezek után irány a Lake Taho, ahol sok-sok látnivaló és jól motorozható utak várnak. Na és innét még bizonytalan. A továbbiak jelenleg még erőteljes agyalás tárgyát képezik. Az biztos, hogy hegy-vidékes utakon fogok Seattle felé haladni. Ugyan eléggé kiesik az irányból, de azért csak meg kellene nézni gyerekkorom kedvenc rajzfilm figurájának, Maci Lacinak a Yellowstone beli otthonát. Bár vannak, akik azt mondják, hogy addigra már herótom lesz a nemzeti parkoktól és felesleges akkora kitérőt tenni. Meglátjuk.

De ugye egyelőre a legnagyobb kérdés, hogy mivel fogok végigcsattogni Amerikán. A következő bejegyzésben körbejárjuk ezt a fránya motorvásárlós sztorit. Talán lesz belőle valami! És akkor még mindig kérdés a költségvetés, újból számolni kell, hogy mi fér bele a nadrágszíjba.


Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂

 

Érdekes volt? Megosztanád?