Nakoból Kazába

India #8, július 7, vasárnap

Verőfényes napra ébredtünk. Éjjel hideg volt, de betakarózva pont kellemes volt a hőmérséklet. Az ágy ismét kőkemény volt, úgy tűnik ehhez itt hozzá kell szokni. De megint puhítottam egy paplannal.

Még reggeli előtt tettünk egy sétát a kis faluban. Igazán hangulatos hely, olyasmi, amit eddig csak a National Geographicon láttam. Keskeny kis … a kőből épített kis házacskák között. Ahol elfért, ott kialakítottak egy kis teret közepén egy olyan kőrakással, amelyeknek minden egyes kődarabja sűrűn díszített volt. Micsoda munka lehet ebben!!! 😲

Reggelire amerikáztunk egy kicsit, palacsintát kértünk banánnal töltve, mézzel leöntve. Nagyon jólesett, kellett már egy kis kalória a sok vega kaja után. Bár egy panaszom sem lehet a vega étrendre, mert nagyon finomakat eszek itt. Igaz már több napja rendetlenkedik a gyomrom, tegnap gyógyszert vettem be, ma már jobban voltam.

Gyógyszer terén elkezdtük szedni a magas hegyi betegségre ajánlott helyi tablettát. Ma reggelre elkezdett zsibbadni az alkarom és a kézfejem, időnként a vádlim. Nem tudom, hogy a magasság (3800-on alszunk, motorozunk), maga a gyógyszer vagy esetleg a motor rázkódása okozza. Most kihagyom majd a gyógyszert és meglátjuk.

Felmálháztunk, majd elindultunk a mai napi etapra, amit 130km-re terveztünk. Ahogy elhagytuk Nako-t, olyan marsbéli vagy holdbéli tájon találtuk magunkat, amit még elképzelni sem tudtam. Egy rövid ideig még felfelé szerpentineztünk, egészen 3900m-ig. Onnét pedig szépen ereszkedett lefelé az út, talán 3200-ig. A szokásos, többnyire aszfaltos, időnként offroad típusú utak voltak. Túránk során meglátogattunk kis hegyi településeket, kolostorokat, faja kis éttermet.

Annak ellenére, hogy ilyen magasan vagyunk 30+ a hőmérséklet. Jól esett az árnyékban ebédelni és ejtőzni. Itt kerültünk egy asztalhoz egy amerikai lánnyal, aki 2013 óta utazik a világban, már négyszer járt Indiában, most éppen március óta van itt és öt hónapos jóga tanfolyamon vesz részt. Ez is egy életmód.

Következő megállónk a Dhanghkar kolostor volt. Ehhez a főútról egy 8 km hosszú szerpentin vezetett fel. A végére picit már untam a kanyarokat 😊 A kolostort egy sziklaszirtre építették, ici-pici kis foyosókkal, helyiségekkel. Érdekes volt, de engem nem fogott meg. Viszont fentről a völgy és a hegyek látványa leírhatatlan.

Innét elmotoroztunk Kazába, ahol két éjszakát töltünk, mert holnap a környéket fogjuk bejárni, többek között a világ legmagasabban fekvő postáját.

Közeledve a településhez a rossz útminőség miatt kiálltam a nyeregből, hogy kirugózzam a huplikat. Jót mentem, de ugrált is a moci rendesen. Vissza akartam ülni, de nem tudtam. A csomagom előre csúszott az ülésre. Gyorsan félreálltam, hogy megigazítsam. Ispán szólt a középen motorozó Gabinak, hogy vigyázzon, mert furcsán áll a csomagtartója. Ezt tudtuk, mert pár napja már eltörött. De ekkor Gabi vette észre, hogy Ispán csomagtartója majd a földet veri 😲 Már csak egy csavar tartotta a háromból. Szerencsére csak egyet veszítettünk el, így kettővel vissza tudtuk rögzíteni. Kazáig kibírja, ami még 10km, ott meg majd megcsináltatjuk.

Mivel nincs internetünk már második napja, így nem tudtunk előre szállást foglalni. Ezért több helyen megálltunk és érdeklődtünk. Volt már olyan, amire azt mondtuk, hogy végülis nem annyira rossz, de hajtott a vadász ösztön. És lett eredménye, találtunk egy kellemes hotelt. Úgyhogy jöjjön a vacsi és a pálesz.

 

Videó egy következő posztban.

A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.


Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂

Érdekes volt? Megosztanád?